Júliusban és augusztusban több csoportban működött tábor Székelyudvarhely mellett, a város ifjúsági lelkészének, Dobai Lászlónak szervezésében. Szórványterületre látogattak augusztus elején a Kolozsvár-felsővárosi gyülekezet fiataljai, a Sajó mente egyik elnéptelenedő gyülekezetében, Sajóudvarhelyen vertek tábort egy héten át, innen járták be a vidéket. Az Erdélyi Református Egyházkerület anyagi támogatásával két és fél hónapig sátoroztak fiatalok a Szászváros melletti hívek nélkül maradt algyógyi lelkészotthonban. Az utolsó csoportban kolozsvári fiatalok voltak együtt 19 luizikalagori csángó, továbbá 20 fogarasi és környéki, valamint 20 bürkösi és szentágotai ifjúval. A reformátusokkal a jelen levő lelkészek foglalkoztak, a katolikusokkal pedig Keresztes Albin szászvárosi ferences atya. Augusztusban a Margitta melletti Apátkeresztúron üdülhettek fiatalok. - Elgondolkodtatóak az egyik kisfiú romlott nyelvű, ám mintha nyelvemléket idéző sorai: "Nodon sepen cosonun hod mii Ormenesi és Cotonai dermecheh it tonulhatunc Opad ceresturon enechelni is imadchozni modorul..." /Vetési László? Enechelni is imadchozni modorul... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./
2000. szeptember 24.
Szept. 8-án Székelyudvarhelyen, a Barátok templomában az erdélyi Szent István királyról nevezett Ferences Rendtartomány hat testvére letette ünnepélyes fogadalmát Pál Leó tartományfőnök kezébe. A ferencesek évszázadok óta éltek a városban, egészen 1951. aug. 20-ig, amikor a Securitate elvitte a barátokat. Az elhurcolás történetét P. Keresztes Albin, egykori házfőnök, a 90-es évek elején leírta. A templomból kijövő hívek észrevették, hogy a vármegyeháza előtt több vászonfedelű autó áll, ezekről mindenki tudta, hogy a Securitate autói. Az emberek kiáltoztak: "Nem engedjük elvinni a barátokat!" Szilágyi prefektus megígérte, hogy mindent megtesz, csak az embereket küldjék haza. A házfőnök eleget tett a kérésnek, majd kérte rendtársait, készüljenek fel mindenre, mert a kommunistáktól minden kitelik. Éjszaka valóban megjelentek a fegyveresek és felszólították a barátokat, szedjék össze a legszükségesebb dolgaikat, elhurcolták őket Máriaradnára. A rendszerváltás után a régi kolostorban a mallersdorfi ferences nővérek találtak otthonra, s ezért a visszatérő barátok a Seraficum épületébe költözhettek. Még két hónapja sincs, hogy városba visszajöttek a barátok, de már meglátszik az irántuk való tisztelet. Sok segítséget kaptak a hívektől. /Derzsy András: Ellopták a barátokat, de ők visszajöttek. Hat ferences testvér ünnepélyes fogadalmat tett Székelyudvarhelyen. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 24./
